Turányi Tamás: Kerek Szeptember Turányi Tamás:
Kerek Szeptember
Meglepetés ez a könyv. Egy költő, majdnem negyven évesen, abban az életkorban, amikor már inkább csak prózaírók szoktak váratlanul felbukkanni, váratlanul felbukkan — és készen van, mindent tud. Az életet ismeri, a világról tiszta képe van. Még szenvedélyes, de már bölcs. Még hiszi, hogy fel kell emelni az olvasót, de már azt is tudja, mi annak a módja. Megmutatja a dolgok másik oldalát. Ha az apás szülésről ír, nem feledkezik meg a szülőszobán kívüli világról sem. Ám a legkeserűbb verseinek A Gyűrűk Urából választ címeket: Bombadil Toma, Mordor, Holt-láp. De Gandalfot itt hiába keressük — a varázslót megtartja magának. Mert a költő mégiscsak varázsló. Turányi Tamás sorai varázsigeként mormolhatók, erőt lehet meríteni belőlük. A legjobb fajta költészet.
Kemény István

Turányi Tamás 1966-ban született Kaposváron.
Első kötete 2001-ben jelent meg Édesgyökér címmel.


Recepció



Részletek a kötetből

A természet rendje Budakeszinél
          feleségemnek

Én a fenyőkről
nem tudok lemondani.
Filteres fenyők,
minden rendben,
tudunk rólatok...

Csillapítsd a földed,
jó avar,
csendesebb a futás
tűlevél pillán.

Hvar

Lányommal az óvárosban
késő este jártuk a sikátorokat.

Volt ott egy, a többinél is szűkebb
utca, apa ide ne menjünk be,

mondta, de bementünk, ő eltűnt,
keresni kezdtem ijedten, meglett,

majd egy nyitott ajtó miatt megint
meg kellett állnom, benéznem,

jé, ezeknél itt nincs is előszoba,
ez rögtön a konyha, jó méterre

tőlem bent egy férfi bóbiskolt az
asztalra borulva, feje körül zsírfoltos,

hengerelt mintás fal keringett,
az asztalon előtte üres borosüveg,

és igen, egy revolver is hevert,
és álmában magyarul suttogott:

gyere be, gyere be nyugodtan,
legyünk egy percre gazemberek.

Apás szülés

Szívdobogtató a kórházi parkoló,
ahol óvatosan,
de határozottan megálltam.
Megérkeztünk, és tudtuk már,
hogy visszavonhatatlanul elindultál.

A kapu, a mázsás, férfikart
próbáló, a lépcső, a vonszoló,
a futtató, botladoztató,
a folyosó hellén-fehér fala,
ajtók, ajtók, ajtók, ajtók,
végül a szülőszoba androgin illata,
a nővér igaz mosolya: egy kicsit
várjak kint, míg felkészül az Anya.

Ez egy februári este, huszonötödike,
az ablakon át nézhetném a klinika
belsőudvarát, de nem tehetem,
mert magzatom most szívta be a külvilágot,
és nem fújja ki, nem engedi, mert kell neki.

Ecetbe áztatott tojás képlékeny héja,
szorít, formáz a szülőcsatorna,
most az a törvény, hogy mindenki
a te csöpp kezed fogja.

Az utcán cserkésző parkolóőr
hazament már, nem tudja.
Erzsi néni a portán ma negyedszer éjszakás
a héten, nem tudja, fülkéjéből ki-kicsuklik
a sztárriporter kretén kacaja,
mert ő sem tudja.
A miómás hölgy elszundít a műanyagszéken,
de holnap is kell jönni, nem tudja.
Munkanélküli lett a szitkozódó
takarítónő harmincegy éves fia,
most pentium hármas előtt ül,
nem tudja.
Klárának új fülbevalója van,
lent standol a borozóban, kilenc óra,
lenyúl egy ezrest a közös jattból,
nem tudja.

Hogy segítenek neked, egyikük sem tudja.

Végre szólítanak, hátsó koponyaforgás,
mondja az orvos, nézem a hullámzó hasfalat,
és életemben először akarom, hogy valami
most nekem fájjon,
ne gumicsónakban evezzen Kháron,
de még sokáig nem történt semmi,
sírtam tehetetlenségemben,
erre a két medikus közül
a közel-keleti külsejű szólalt meg,
epidurális, kérdezte angolul,
ó, te barom, szűrtem magyarul,
összenéztünk a szülésznővel,
kacsintott szerintem,

a professzort hívták és behoztak
egy vákuumpumpát, a professzor
kazánkovácsra emlékeztetett,
a vákuumpumpa porszívóra,
nyomtak és szívtak, az óra hangtalanul járt,
száguldó szívhangodhoz igazodott lélegzetem,

és először édesanyád szemébe néztem,
csak aztán a tiédbe,
kivittek valami grillsütőfélébe,
hogy tovább öleljen a meleg,
oda követhettelek,
szavaimra nem emlékszem,
de tekintetedre, s benne Istenére.

A kezeket ott engedted el,
és azt mondta a szemed: itt vagyok,
a nevem Barnabás,
jó, hogy itt voltatok, de most már
boldoguljon mindenki, ahogy tud.