Nemes Z. Márió:
Alkalmi magyarázatok a húsról
Ezek a rituális szenvtelenséggel és igen szűkszavúan (le)beszélő, (le)építkező versek ideig-óráig akár hidegen is hagyhatják olvasójukat. Kályha sehol, az esetleges hőhullámok mintha inkább a váratlanul működésbe lépett műtárgyak — mint fridzsiderek — hátszelének volna tulajdonítható. Az élet mintha csupán a nemlét entrópikus hulladéka volna. A működő, felpörgetett nemlété — alkalmasint egy kéjgyilkos gyermeké, akit a humanitásnak, egyelőre legalábbis, még nem sikerült megvezetnie. Lélegzetállító, amikor ez a gyerekhang tökéletesen érett bölcseleti tisztázottsággal megszólal, ahogy ő maga mondja: „akkurátusan, de kihívás / nélkül, épp csak úgy, / mintha ez volna az út vége.” Vagyis Nemes Z. Márió huszonévesen pontosan tudja, hogy kihívóbban ennél már nemigen beszélhetne. Többnyire rejtett, csak néhol nyilvánvaló utalásai, parafrázisai bizonyítják, hogy intenzív(!), autentikus értője mindannak, amit a közelmúlt legizgalmasabb költői, írói produkáltak. Kafka, Beckett, Pilinszky, vagy a festő Bacon: valósággal életre kelnek ezekben a hűtőcellákban. Nem hivalkodó hivatkozással, hanem sarkított egyszerűséggel, feneketlen humorral, túl az elégikumon és az irónián. Játszi kézzel előkapott húsdarabokként a tudat vágódeszkáján. De mégis! Íme egy elégikumnyesedék: „az emberi szív szomorú, / a test boríték.” Borítékolhatom, hogy ennek a költészetnek egészen perdöntő következményei lesznek a mára egészen elhangulatosodott honi lírában.
Marno János

Nemes Z. Márió (1982) költő, író, kritikus.


Recepció

• Csobánka Zsuzsa: Kettő vagyok, az alany és a tárgy, A Hét, 2007. január 23.
  
• Pollágh Péter: Az erő három színe, Litera, 2007. február 6.
  
• Pallag Zoltán: Bevezetés az anatómiába, Magyar Narancs, 2007. április 5., 32–33.
  
• Pál Dániel Levente: Húsba töltött költő, Prae.hu, 2007. április 6.
  
• Bedecs László: A körön belül, Élet és Irodalom, 2007. április 20., 28.
  
• Krusovszky Dénes: Belenézni a húsba, Árgus, 2007/2, 138–143.
  
• Dunajcsik Mátyás: Irgalom a húsnak, Holmi, 2007/9, 1220–1224.
  
• Bodor Béla: Zömök versek, Holmi, 2007/11.
  
• Halmosi Sándor: Darabokra szaggattatol, z’artkor.

Részletek a kötetből

Tanuljuk meg

Csak kamaszodni lehet,
másképp nem bírom megélni,
a hideg eszköz a fák alá
beállt.
Egyébként jól érzem magam:
vendég vagyok a párzó
virágok között.
Hangszálak a fekete
területen.
Anyádék
csak téged védenek.

Amikor elmennek az ismerősök,
az árnyékcsaládok
és a vérerek,
az emberi szív szomorú,
a test boríték.

Van egy halastavunk,
aminek én vagyok
a bérlője.



Alkalmi magyarázatok a húsról

Állatok a gyeptéglában.
Hová mászol, ha nem akarod, hogy fel-
szürcsöljenek?
És hol vannak azok,
akik Juditok?

Most a mozgolódás.
Hogy menjünk valamire. A Juditokkal.
Abban bíztam egy ideig, hogy ez csak olyan
álhús. De nem. Most már
nem mocorgok: ehhez férfi kell.

Jönnek a főszervek.
Ezt a Judit-dolgot le
kéne zárni.
Mint a cseppfertőzés. Olyanok.

Miként a köröm, ha benőtt:
kemény leszel egy puhában.
Judit álsága kijózanít. Leteszem
a szerszámokat a gyepre.



És ennyi

nem tudom mit szeretnék
hogy csináljanak velem
mióta önkéntelen csak
magamért beszélek
nem tudom hogyan gondolom
mióta tagadnak és
mióta tagadunk
sohasem írtam rólad
csak leírtam amit mondtál
mint egy kezelő
igazgattalak
hát nem tapsikolok
mert nem szeretem a kezem
de felébredsz
és még
megköszönni se fogod
azon a napon
hogy milyen voltam
hogy milyen legyél



Ügyelet

És a darabok
mozognak,
mint a zsír:
járulék a felfekvés után,
mint egy margó
a húspapírban.

Ami van,
az gyűlölhető,
de ettől
nem lesz pontosabb.



Frontális ábrázolás

ketten ásnak a kertben
két asszony ás a kertben
tökéletes kúpokat ásnak a kertben

negatív hordalékot és követ
mint egy folyamatábrán
két asszony ás a kertben

nincsenek kutyák a folyamatban
csak halál van és 3 kő
kúpokat ásnak a kertben