Egészrész
Fiatal költők antológiája
(szerkesztette: k.kabai lóránt)
1969-ben Vas István három „hatásközpontot” nevezett meg az akkori magyar lírában: „1. Weöres 2. Pilinszky (esetleg Nemes Nagy Ágnessel kibővítve) 3. (és főleg) Juhász-Nagy.” De hol van már a tavalyi hó? E nagy költők katalizátorként nagyjából eltűntek a süllyesztőben; Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy kissé halott, enyhe kisugárzású klasszikus lett; Nagy Lászlónak és Juhász Ferencnek pedig már a könyveit is csak nagyritkán vesszük elő. Kik léptek a helyükbe a nyolcvanas-kilencvenes években? Mindenekelőtt Tandori, talán Rakovszky, Parti Nagy, kevésbé Petri (a politikával mint életproblémával szorosan egybefonódó költészete más számára követhetetlen vállalkozás volt); a fiatalabbak köréből Kemény István, kicsit később Térey. Ám e kötetben már az ő hatásuk is alig észlelhető: „új rablói vannak a nyárnak” (és ha már itt tartunk, Ady hangsúlyos felbukkanása meglepő élmény az antológiában). Szóval valami azt súgja, hogy „paradigmaváltás” (Thomas Kuhn szép szava) küszöbén állunk a magyar irodalomban, és ez az antológia egyik előfutára a változásnak.
„Rímes verset nem közlök!” — Kassáknak ez a rideg-kirekesztő mondata jutott eszembe, amikor először átolvastama verseket. Benyomásom tévesnek bizonyult, mert elvétve ugyan, de kötött formájú, sőt rímelő költemények is szerepelnek. Mégis: talán Kassák kaparós-karcos versbeszéde, kései korszaka szürke retorikája az egyik uralkodó szólam. Nem avant-garde szövegek, de nagy részük mintha a HOLMI-versnek nevezett képződmény ellen irányulna: csak semmi harmónia, csak semmi lekerekítettség, távol a zárt forma ólmelegétől, melyet e könyv szerzői feltehetően hazugságként, mintegy az eufónia csalásaként érzékelnek. Azaz: sok kockázatvállalás, dacos, néha szinte görcsös gesztusok, bizalmatlanság minden szerep iránt, valamiféle disszonáns széphangzás keresése, a nyers igazság meglelésének vágya.
Igen, ahogy egyikük írja: „az első pohár fanyar”, de „a harmadiktól nem keserű, nem keserű.”
De édesnek azért senki se gondolja!
Bán Zoltán András
A kötet szerzői:
Antal Balázs
Bajtai András
Csobánka Zsuzsa
Dunajcsik Mátyás
Krusovszky Dénes
Kupcsik Lidi
Málik Roland
Mándoki György
Nemes Z. Márió
Pollágh Péter
Sopotnik Zoltán
Turányi Tamás
Varga Zoltán Tamás
A borító feLugossy László munkájának felhasználásával készült.
Recepció
- Krupp József: A százötvenedik, Élet és Irodalom, 2007. november 30.
- Toroczkay András: Felemás, Prae.hu, 2007. december 2.
- Milián Orsolya: Az Egészrészről (levélinterjú k.kabai lóránttal), A Hét, 2007. december 10.
- Turi Tímea: Közös tanácstalanság, A Hét, 2007. december 29.
- Balázs Imre József: Ne legyen túl szép, Műút, 2008006, 82–84.
- Szegő János: Részben egész, Holmi, 2008. április, 549–556.
- Antal Attila: „A szorongást futja itt ki magából az ember”, A Vörös Postakocsi, 2008. tavasz, 119–120.
- Mezei Gábor: Saját küszöb, Debreceni Disputa, 2008. június, 43–45.